Kényszervallatás és kínzás
az emberiség történelme során meghatározó szerepet töltöttek be a katonai, politikai, vallási és társadalmi konfliktusok. ezek az összetűzések a hajdani viszonyok és az emberi természet jellegéből adódóan magukkal vonták a vallatási és kínzási technikák széleskörű fejlesztését és alkalmazását, miként az évezredek során lassan változó, lépésről-lépésre humanizálodó igazsgászolgáltatási eljárások is igényt tartottak ezekre a módszerekre.
Itt olvashatsz különböző vallatási módszerekről. Ezeket arra használták, hogy valamilyen információt kicsikarjanak az áldozatból. Sokszor a fájdalom miatt olyat is bevalottak, amit el sem követtek.
Kínzóeszközök
1. KÍNAI HARANG
A távol-keleti találmány furfangja, amelynek alkalmazsa több ezer esztendőn ívelt át, nyilván alaposan meglepte Marco Polot, és a hozzá hasonlatos, az egzotikum valamennyi formáját firtató figyelemmel övező felfedezőt. Mert ugyebár micsoda pompás ötlet valakit jó alaposan megkínozni, méghozzá olyan fortélyos eljárással, minek köszönhetően a megkínzandó testéhez még csak hozzá sem kell érni. Nincsenek megbízható adataink arról, vajon miféle tapasztalat, vgy kísérlet, netalán véletlen eredményeképpen alakult ki a félelmetes harang-módszer, de annyi bizonyos, hogy Kr. e.1200 körül már használták. Tehát a híres európai felfedezők idejében már akár kizárólag régészeti felfedezésként is funkcionálhatott volna, csakhogy e nevezett antikvitást rendszeresen leporolták, és ismételten segítségül hívták, ha renitens személyeket kellett "jobb belátásra" bírni. A kínai harang oly hatékony tortúra volt, hogy még a huszadik század elején is használták, tehát a perverz harangjáték egészen biztosan a leghosszabb idig használt, civilizációkat átívelő kínzóeszközök egyike. Alkalmazására kizárólag Kínában került sor.
Legyünk tényszerűek: aligha beszélhetünk egy olyan büntetőeljárási szisztémáról, ahol a hóhér saját maga kedveskedett zenei kísérettel, így megkönnyebítve az áldozat kínját. Ebben az esetben viszont pontosan ez volt a dolga.
Maga az eljárás nem túl bonyolult: a delikvenst beültették a harangba, majd az ítélet alapján meghatározott számú ütést mért a hangtestre a hóhér és segédje, akik általában kelet és nyugat irányban helyezkedtek el, majd a tartós egészségügyi károsodásokat kerülendő, egymást folyamatosan váltva harangoztak. Afféle hanghullámok általi korbácsolásnak is nevezhetnénk ezt a módszert, melynek megkerülhetetlen következményeként, az áldozat teljesen megsüketült az eljárás végeztével. Az elítéltre váró ártalmak közül a hallás elvesztése azonban még a legkisebb rossz volt. Az elviselhetetlenül pokoli zenebona hihetetlen dinamikája előbb még maradandó károkat okozott az idegrendszerben, miközben ugyanezt cselekedte a megkínzott szerencsétlen a tulajdon testével. Gyakorta előfordult, hogy a harangkúra végeztével az odabent tartózkodó elharapta a nyelvét és őrületében szétmarcangolta tulajdon arcát. Általában ilyenkor még hagyták bizonyos ideig szenvedni, még végül sor került a kivégzésre, és egy karddal lenyakazták. A harang legtöbbször az udvari intrikák megannyi áldozatának járt ki.
Folyt köv.